Azt gondolhatjuk, hogy rögtön a fotográfia feltalálása után (1826 v. 27) a divatfotózás műfaja robbanásszerűen elterjedt a világban, de nem így történt. A fotózás egyéb területei, mint tájfotózás, portréfotózás hamar népszerűvé váltak, de közel egy évszázadot kellett várnunk arra, hogy a fotográfia a divat világában is elfogadott legyen. Arra pedig, hogy igazi művészetként tekintsenek rá, jóval többet.
A divatmagazinok oldalain kezdetben illusztrációkat, grafikákat láthattunk. Mire a fotó- és nyomdatechnika lehetővé tette, hogy ezekben az elegáns magazinokban fényképek jelenjenek meg, a divatillusztrációk nélkülözhetetlenné váltak, éppen a fénykorukat élték. A színes, művészi alkotásokkal a féltónusú, fekete-fehér fotók nem tudták fölvenni a versenyt.
1911-ben az Art et Decoration áprilisi számában megjelent Edward Steichen fotósorozata, Paul Poiret divattervező női kollekciójáról. Ez volt az a pillanat, amikor a fotográfia utat tört a divat világába. Bár Steichen bebizonyította, hogy a fotók föl tudják venni a versenyt az illsztrációkkal, akkoriban mégsem tekintették művészi alkotásnak munkáit. Sőt, 1923-ban, amikor kinevezték a Vanity Fair és a Vogue fő fotográfusává támadások érték, mely szerint “eladta a művészetét”. /Itt nem a fotográfia gondolok, hiszen Steichen festőként is tevékenykedett, műveit galériák árulták./
A divatfotózás a XX. század elején önálló műfajjá vált, ennek ellenére kizárólag magazinokban találkozhattunk velük, esetleg felragasztva tizenéves lányok szobájának falára. Szerencsére mára a helyzet megváltozott: neves divatfotósok műveiből kiállítások nyílnak és galériák, aukciós házak értékesítik művészi nyomataikat. Edward Steichen, Horst P. Horst, Erwin Blumenfeld, Irving Penn, Guy Bourdin, Helmut Newton, Richard Avedon, Herb Ritts, Peter Lindbergh, Martin Munkácsi ikonikus képei eggyé váltak kultúrtörténetünkkel és manapság rekord áron értékesítik őket.
Művészet, vagy sem?
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a divatfotózást a kezdetek óta a kereskedelem mozgatja és szorosan kapcsolódik a marketinghez, valamint a termékek értékesítéséhez. Mint iparág, számos szakembernek nyújt munkát, a fotósoktól a retusőrökig, a stylistoktól a sminkesekig, a művészeti vezetőktől a főszerkesztőkig, kiadókig. Annak ellenére, hogy ezek a képek megrendelésre készülnek, mára kivívták maguknak a jogot, hogy művészi alkotásként tekintsenek rájuk és túléljék a magazinok tiszavirág életét.
A divatfotók nem csupán szemet gyönyörködtető, idealizált alkotások, ennél sokkal többet hordoznak magukban: elgondolkodtatnak, irányt mutatnak. Helmut Newton volt az első magazinfotós, akit művészként ismertek el. A nőkről készített fotói többet jelentettek egyszerű divatfotóknál: egyszerre volt csábító, elegáns, erőteljes, provokatív, botrányos, sokkoló. Többé nem könnyed, szórakoztató műfajként kezelték a divatfotózást, kivívta megérdemelt helyét a művészetek között.
Írta: Nerpel Nikoletta/ Fotográfus/ nerpel.niki@gmail.com/ http://www.nerpelfoto.hu
Forrás: Nathalie Herschdorfer: Coming into Fashion, A Century of Photography at Conde Nast
Werk - A kamera két oldalán 