Betelt a pohár! Fotózás ingyen? WTF???

Alapvetően nyugodt természetem van, sőt gyakran a normálisnál alacsonyabb a vérnyomásom is, ezért nagyon nehéz kihozni a sodromból. Mégis van egy kérdés, amit meghallva azonnal átváltozom szörnyeteggé: “Ja, hogy ez nem ingyen van?”

Napi szinten teszek ki fotókat az Instagramra, hetente többször posztolok a Facebookon és nagy örömmel tapasztalom, hogy szeretitek a képeimet és egyre többen, változatos ötletekkel jöttök hozzám fotózásra. De mindig akad olyan levélváltás, aminek az a vége, hogy “hát én nem tudtam, hogy egy fotózásért fizetni kell” vagy “akkor majd keresek mást”.

De a legsértőbb a következő mondat volt: jah, hogy ez nem ingyen van? A cikk végén részletezem.

Miért nem dolgozom (az esetek 95%-ban) ingyen? (Sőt, olcsón sem.)

Tisztességes egyéni vállalkozó vagyok, akinek a fotózás az egyetlen bevételi forrása (najó, meg a retusálás). Fizetem az ezzel járó terheket (KATA, iparűzési adó, kamarai tagdíj, könyvelő), ezen felül fizetem a szoftverek után járó havidíjakat, fenntartom az indokolatlanul drága felszerelést, mindenből legalább kettőt – biztos, ami biztos alapon. Az a felszerelés előbb-utóbb elromlik, javítani vagy cserélni kell, amire szintén félre kell tenni. És itt nem csak a fotózáshoz szükséges cuccról beszélek, hanem: számítógép, monitor, külső lemezek a tároláshoz, sőt az autó is ide tartozik, hiszen lehetetlen lenne tömegközlekedésen szállítani fotós cuccot, vakukkal, fényformálókkal, állványokkal, mindennel együtt.
Fizetek nyugdíj előtakarosságot, mert ki tudja mit hoz a jövő. Marketing tanácsadásra is járok, amire azért van szükség, mert eddig fontosabbnak tartottam, hogy fotózni tanuljak meg, így a márkaépítéssel lemaradtam. Lehet, hogy fordítva kellett volna csinálnom, mint sok “fotós”. Most már mindegy. 😀 Tanfolyamokról jut eszembe: elvégeztem 3 fotós kurzust a Fotó Art Fotósiskolánál, majd a Théba Művészeti Akadémián megszereztem az OKJ-s Fotográfus végzettséget, közben jártam photoshop- és tárgyfotó tanfolyamon, esküvőfotós workshopon valamint több, egynapos, tematikus workshopon is. Mindezt azért, hogy 1. tisztességesen vállalkozhassak, 2. minél magasabb színvonalú munkákat adhassak át Nektek.

Írtam korábban, hogy 95%-ban nem vállalok el fotózást ingyen.
Mi a maradék 5%?
1. Jótékonyság
2. Kreatív, magas színvonalú alkotói tevékenység, ami a fejlődésemet, tanulásomat szolgálja.
3. Szűk családi kör, közeli barátok.

Most őszintén, megkérnétek egy idegen asztalost, hogy ingyen szerelje össze a konyhabútort? Vagy egy autószerelőt, hogy javítsa már meg a kocsit, mert úgy is szeret bütykölgetni? Nyilván nem. Akkor miért hiszi azt mindenki, hogy a fotózás ingyen van? Ja, mert az hobbi. Mert egy fotós szereti a munkáját. Igen, ez így van, szeretem a MUNKÁMAT. De akkor is egy munka, ebből élek.

Összegezve: Én töröm magam, fejlesztek, fejlődöm és teszem bele a vállalkozásba a rengeteg pénzt, energiát folyamatosan… és ezek után megkérdezik, többen is, hogy “Ez nem ingyen van?”
“EZ”?
Konkrétan az egész életemet, tapasztalatomat, látásmódomat, ami benne van a munkámban, kifejezik 2 betűvel: EZ. Kössz.

U.i.: Kedves mindent – minősíthetetlen színvonalon, de ingyen vagy nevetségesen olcsón – elvállaló “fotósok”! Köszönöm Nektek, hogy tönkrevágtátok a szakma megbecsülését! Jól csináljátok, csak így tovább! Ja, nem.

Írta: Nerpel Nikoletta/ Fotográfus/ nerpel.niki@gmail.com/ http://www.nerpelfoto.hu