A történet 14 évvel kezelőtt kezdődött. Most, hogy ezt átgondoltam, dobtam egy hátast és rájöttem, hogy öregszem. Nem kicsit, nagyon. 😀 Szóval 14 évvel ezelőtt kezdtem a gimit, ahol megismertem G-t. Bár az érettségi óta nem tartottuk a kapcsolatot, most mégis nagyon örülök, hogy részese lehetek élete egyik legszebb napjának: G megnősül! Bizony, jövő időben. Az esküvő júniusban lesz, most a jegyesfotózásukról mesélek.
Aznap kicsit úgy éreztem, hogy az univerzum nem akarja ezt a fotózást. Már a helyszín megközelítése problémát jelentett. Lezárva a Dózsa Gy. út több sávja, araszoló és álló kocsisorok, irgalmatlan tömeg a Hősök terén. “Basszus, már megint valami rendezvény van, mindenhol hömpölygő tömeg.” Kifogtuk, ugyanis nem csak megemlékezés és tüntetés volt a Hősök terén, de koncert és vásár is a Vajdahunyad várban. Ráadásul a fotózás napjára esőt mondtak. Felmerült bennem, hogy át kéne tenni az időpontot, de a leendő menyasszony, D már egyeztetett a fodrásszal és sminkessel, ezért abban maradtunk, hogy kockáztatunk. Mint általában, az időjárás előrejelzés tévedett, egy csepp eső sem esett.
A felfordulás miatt G-ék késtek, így addig is asszimilálódtam, szoktam a tömeget, hogy mire megérkeznek én legyek a béke és harmónia mintapéldánya. 😀 Hogy sikerült-e, azt csak ők tudják. 🙂
A fények tökéletesek voltak fotózáshoz. A közhiedelemmel ellentétben – mely szerint fotózni tűző napon, délben a legjobb – a picit felhős idő a legideálisabb szabadtéri fotózáshoz. (Vagy napkelte és naplemente környéke.)
A Városliget egyébként nagyon kedvelt fotózási helyszín, aznap is belefutottunk egy esküvői fotózásba. Nem csak mi voltunk kalandvágyók. 😀 De nem a felkapottsága miatt, hanem inkább személyes, érzelmi okok miatt esett erre a helyre a választás: G+D sokat sétált itt együtt az elmúlt években. 🙂 Szeretek olyan helyszínen fotózni, amihez a jegyespárt valami szép, pozitív élmény fűzi. Pl. megismerkedés helyszíne, első randi helyszíne, lánykérés helyszíne, stb.
Apropó, láttok tömeget a képeken? Néhány ember elmosódva esetleg befigyel a háttérben, de ahhoz képest, hogy rajtunk kívül több (tíz)ezres létszámban voltak a területen, abszolút jól kikerültük őket. Néha kellett trükközni, néha kellett várni, sokszor mások vártak miattunk, néhány kép nem sikerült jól, de összességében mintha csak ők ketten lettek volna az egész Városligetben.
Talán volt néhány pillanat, amikor ők így is gondolták. Olyan pillanatok, amikor elfelejtették, hogy idegenek nézik őket, sőt, azt is, hogy éppen egy fotózáson vannak. A pillanat, amikor a külvilág megszűnik fontosnak lenni, mert átadják magukat az egymás iránt érzett szeretetüknek.
A blogomon található fotók szerzői jogvédelem alatt állnak, azok felhasználása kizárólag az én engedélyemmel, valamint a képen szereplő személy(ek) beleegyezésével történhet.
Írta és fotózta: Nerpel Nikoletta/ Fotográfus/ nerpel.niki@gmail.com/ http://www.nerpelfoto.hu
Werk - A kamera két oldalán 