A fotómanipuláció ördögtől való lenne?

Már az elején leszögezném, hogy imádom a Photoshop (és egyéb képszerkesztő programok) nyújtotta lehetőségeket. Sok fotós a retusálást, a képmanipulációt egy szükséges rossznak, monoton, unalmas tevékenységnek könyveli el. Vagy egyáltalán nem csinálja. Aztán ott van az a néhány fanatikus, akik el sem tudják képzelni a fotózást utómunka nélkül. Én az utóbbi táborhoz tartozom. Nem véletlen, hiszen jóval előbb tanultam meg képeket szerkeszteni, mint fotózni.

Miért született meg ez a cikk?
A múlt héten belefutottam egy fotós kolléga véleményébe, aki egy modell ismerősöm képére reagálva csalónak és kóklernek nevezte azokat a Photoshophoz előszeretettel nyúló fotósokat, akikkel a lány dolgozik. Szerinte “az nem kreatív fotózás, amikor fa ágakból szarvakat teszek a modell fejére, az inkább röhej, főleg ha bekenem őket művérrel”. Hát bizony, ezt a manővert én követtem el (fenti galéria, középső kép). Bár művér nem volt, csak vörös színfóliával világítottam a modellt hátulról, illetve vörös falevelek voltak a modell fején és a hajában, ezzel megidézve az Őszt. És igazából nem is volt olyan sok utómunka a képeken, mert – kivételesen – mindent megcsináltunk igaziból is.

Ugorjunk vissza közel 20 évet.
Hogyan is kezdődött a képszerkesztés iránti rajongásom?

Még általános iskolás voltam, amikor A gyűrűk ura c. trilógia a mozikba került. Imádtam azt a mesevilágot, amit a Tolkien regényekből Peter Jackson rendező megalkotott. Volt is egy poszter a szobám falán a trilógia első részéről. Akkoriban a Corel Photo Paint képszerkesztő programmal kísérleteztem, próbáltam magam rászerkeszteni a moziplakátokra, több-kevesebb sikerrel. Nem volt Youtube, nem voltak oktató videóim, végigpróbáltam az összes eszközt, mi hogyan működik, mit csinál. Emlékszem, hogy “A Karib-tenger kalózai” poszteren rengeteget dolgoztam, nem csak magamat, de néhány barátom fényképét is összemontíroztam a plakáttal. Mai szemmel biztos nagyokat nevetnék a műveim kivitelezésén, de teljesen beleszerettem a lehetőségek tárházába, amit az a program nyújtott.

Peaky Blinders plakát ügyfelem fotójával, 2021

Photoshop = plasztikai sebészet?

Amikor elkezdtem komolyabban érdeklődni a fotózás iránt, már alap szinten Photoshop felhasználó voltam, eszembe sem jutott, hogy a nyers fotó jó úgy, ahogy van. Azt meg kell szerkeszteni. Kiszedni a zavaró elemeket, fény-és színkorrekciózni, vágni, stb. Miért hagynám úgy, ha jobbá tehetem?
A képszerkesztést, retusálást sokan egyenlőnek vélik a modell idealizálásával, megszépítésével és ezért el is ítélik a használatát, mert a hibátlan bőr és tökéletes test illúziója negatív hatással lehet az énképünkre. Ha így nézzük, ítéljük el, de ha belegondolunk már a portréfestők is “retusáltak”, idealizáltak. Valakit magasabbnak, valakit vékonyabbnak tüntettek fel és biztosan nem festettek pattanásokat a nemes hölgyek arcára. Szóval szerintem ez nem újdonság, csak festőként előre dolgoztak, mi, fotósok meg kénytelenek vagyunk utólag korrigálni. Amióta pedig megjelentek a telefonos, automata bőrsimító, sminkelő alkalmazások, szerintem nem a professzionális felhasználásra készített képszerkesztő programok jelentik a legnagyobb bajt. Egy címlapról mindenki tudja, hogy retusált fotó szerepel rajta, de ma már az egész social media idealizált amatőr képekkel van tele, ami sokkal károsabb szerintem hosszú távon.

Kompozit fotók (képek utólagos egymásra, illetve egymás mellé illesztése)

De tekintsünk el a népszerű bőrjavítás-vékonyítás funkciótól, mert a képszerkesztés nem csak erről szól. Számomra legalábbis. Hangulatokat, érzéseket közvetíthetünk, saját fantáziavilágot alkothatunk. Szerintem a fotográfia és a képszerkesztés egymást erősíti, kéz a kézben jár a megálmodott cél érdekében.
Gyakran előfordul, hogy a kitalált koncepció “valódi” megvalósítása hatalmas költségekkel járna, vagy nem kivitelezhető egyáltalán, ha fantasy projektekről beszélünk. Képzeljünk el egy Hamupipőkés fotózást aranyozott tökhintó nélkül. Ugye, elképzelhetetlen! De honnan szerzünk aranyozott tökhintót, ráadásul ki fizeti ennek a bérleti díját és helyszínre szállítását (már ha létezik ilyen tárgy az országban)? Mennyivel egyszerűbb és költséghatékonyabb megvásárolni egy hintós fotót és beszerkeszteni a modell mögé? Sokkal. Nem is említve Hamupipőke átváltozós jelenetét… azt hogyan oldjuk meg “trükkök” nélkül?
A fent említett őszies fotózáson könnyebb dolgunk volt, szedtünk őszi leveleket az udvaron, sőt a házfalról lebontottunk néhány futó növényt, amiből koszorút tudtunk készíteni. Alig volt rajta PS, de tényleg (hozzám képest).

Tisztában vagyok vele, hogy a fotózásnak vannak olyan területei (pl. riport, dokumentarista), amikor nem szabad, nem illik manipulálni a fotót. Vagy nem annyira (pl. üzleti portré). Viszont a kreatív, fantasy témák esetében a nyers fotó, vagy a minimális szerkesztés nem elég. Egy fotósnak az is feladata, hogy tudnia kell(ene) melyik témában hol van a határ. Mi fér bele, mi emeli még a kép minőségét, látványát és hol kell meghúzni a határt. Ezt a határt befolyásolhatja az ügyfél maga, a fotó felhasználási köre, a fotó stílusa, témája, versenyszabályzat, stb.

Mancsod is milyen?!

Túl a fotózáson, CGI

Követek olyan fotósokat Instagramon, akik nem csak fotókat szerkesztenek össze, hanem CGI képeket alkotnak (3D grafika) és ezt vágják össze a műteremben lefotózott modelljükkel. Kastély, csatajelenet, robbanás, tűz… A végén maga a fotó is úgy néz ki, mintha grafika lenne, mintha egy hiperrealisztikus számítógépes játék pillanatfelvételét látnánk. Nálunk talán a reklámfotózásban mutatkozik erre igény, de bízom benne, hogy hazánkban is begyűrűzik majd a lakossági fotós szolgáltatások körébe.
Egy szépséghibája van ezeknek a műveknek, hogy fotós versenyeken nem fogadják el őket, hiszen ott kitétel még a kompozit fotók esetében is, hogy csak saját fotókból lehet összevágni, megalkotni a végső képet. Éppen ezért az én alkotásaim legtöbbször így készülnek. Sosem zavar, ha valami a helyszínen nem jön össze, pl. kevés a füst a képen, mert majd teszek rá pluszban… ha nem jó a színe, átszínezem, utólag. Büszkén vállalom, hogy nem csak fotós, hanem digitális alkotó is vagyok.

Írta: Nerpel Nikoletta/ Fotográfus/ nerpel.niki@gmail.com/ http://www.nerpelfoto.hu

A bejegyzésben található fotók felhasználása engedély nélkül tilos! Ha mégis teszed, nem csak szerzői, de személyiségi jogokat is sértesz vele.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s