Pózolás – Miért fontos a fotós segítsége?

Tavasszal történt, hogy egy műtermi fotózás során megjegyezte a modellem, hogy velem milyen jó dolgozni, mert fotózás közben mondom mit csináljon, milyen pózokba álljon vagy az adott pózt hogyan lehetne még jobbá tenni. Elkerekedett a szemem. Miért, más nem segít ebben? Nem igazán…

Portré-, divat-és esküvőfotósként úgy gondolom, hogy a pózoltatás, a megfelelő instrukciók átadása elengedhetetlen, még akkor is, amikor profi modellel dolgozom együtt. Ha csak apróságról van is szó (pl. a kézfej íve, túlságosan megtörik a csukló), megkérem, hogy korrigáljon rajta. Ez a legegyszerűbb része a pózoltatásnak, egy alapvetően jó beálláson kijavítjuk az apró hibákat.
A nehezebb rész, amikor amatőr modellel dolgozunk, aki még nem volt korábban fotózáson. Itt azt a megoldást találtam a legjobbnak, hogy megmutatom a pózt, csak le kell másolni és közben azon viccelődöm, hogy ez csak nehéznek tűnik, valójában nem az. Jah, hogy megtartani, na az már nehéz. Szerintem okoztam már izomlázat. 😀
Viccet félretéve, a megfelelő perspektíva, gyújtótávolság és póz kiválasztásával ki tudjuk emelni a modell előnyös tulajdonságait, nem feltétlenül kell utólag a Photoshopban keresni a megoldást. Azzal, hogy a modellről már a helyszínen, a fotózás elején jó/szép/előnyös fotókat készítünk és ezt meg is mutatjuk neki, befolyásoljuk a fotózás további részét. A modell felszabadul, örül, magabiztossá válik, megváltozik a kisugárzása is és innentől könnyebb a dolgunk.

Az instrukcióim nem mindig eredményeznek “beállított” hatást, csak ha a koncepció megkívánja. Esküvői páros fotózások esetében gyakran a következő kéréssel indítok: “Sétáljatok lassan felém, de mintha itt sem lennék, csak egymással törődjetek. Nézzetek egymásra, nevessetek egymásra vagy nézzetek el a távolba. Megállhattok egy-egy ölelésre, puszira is. Közben folyamatosan fotózni foglak titeket, de ezzel ne foglalkozzatok.”
Rengeteg spontánnak tűnő kép alapvetően beállított, vagy irányított. Ebben nincs semmi rossz, a fotósnak úgy kell irányítania az eseményeket, hogy létrejöhessen a vágyott fotó, aminek a megrendelő (és a fotós is) örülni fog. Hangsúlyozom még egyszer: irányítania kell! Ugyanis a kamera előtt álló személy minimum megerősítést vár, de legtöbb esetben segítséget, iránymutatást!

Kipróbáltam!
Idén megtapasztaltam néhányszor milyen a kamera “modell” oldalán állni és azt kell mondanom, hogy megfelelő instrukciók nélkül szörnyű. Annak ellenére, hogy a fotózás az életem (csak a kamera másik oldalán szoktam állni) és évekig oktattam kamera előtt mozgást, visszajelzés nélkül egy idő után kifejezetten rosszul érzem magam. Elbizonytalanodom, ami egy darabig vicces, de aztán kezdem kínosnak érezni a szituációt. Még akkor is, ha sejtem, hogy jól pózolok, de ha nem mondanak legalább annyit, hogy “ez tökjó, maradj így”, akkor nem tudok mihez viszonyítani. Ami persze azonnal látszik az arcomon, ilyenkor kizárt, hogy használható fotó készüljön rólam. És ezzel nem csak én vagyok így, hanem a hivatásos, profi modelleken kívül szinte mindenki. Ezt érdemes észben tartani.

Írta: Nerpel Nikoletta/ Fotográfus/ nerpel.niki@gmail.com/ http://www.nerpelfoto.hu
Fotók: Nerpel Nikoletta