Zsófi és Dávid természetközeli páros fotózást szeretett volna, ezért választásuk a Dunakanyarra esett. Nem volt konkrét tervünk, Szentendrén találkoztunk, ott eltöltöttünk egy órát, majd elindultunk Kisoroszi felé és megálltunk, amikor láttunk valami szépet. 🙂
Kezdjük az elején: Szentendre. Legjobb tulajdonsága, hogy közel van. 🙂 Ezen felül nagyon szép, imádom a romantikus utcácskákat, de májustól szeptemberig hatalmas tömeg van, főleg hétvégén, ez csak ott tudatosult bennem. Szerencsére az embersereg csak a Főtérre és az üzletek köré csoportosul, kicsit arrébb már alig találni turistákat. A fotókon is látszik, hogy szépen ki lehet őket kerülni. 🙂
A következő állomás: Tahitótfalu. Eszembe jutott, hogy a település után ültetvények vannak, szóval tettünk egy kis kitérőt, hogy ott is fotózhassunk. Nagyon változatos, minden évszakban más fogad: pipacs, repce, árpa, napraforgó, búza…
Elindultunk Kisoroszi felé, de megpillantottunk egy szép mezőt, ezért újra megálltunk. És jöttek a szúnyogok. Pedig már pont csodálkoztam, hogy egy sincs, annak ellenére, hogy Leányfalun este nem lehet kint maradni tőlük.
Eljutottunk Kisorosziba, kimentünk a Szigetcsúcsra. Csodaszép helyszín, ráadásul a lemenő nap olyan elképesztő színeket prodkált, hogy ha nem tudnám, hogy a kép igazi, azt mondanám: “hát ez tuti Photoshop”.
Eközben a szúnyogok csak jöttek és jöttek, de Zsófi és Dávid hősiesen helyt állt és sikerült néhány gyönyörű felvételt készítenünk (2 expó között pedig az objektívvel csapkodtam a szúnyogokat a vállamon).
A fotózáson 81 db szúnyog csípett meg, legalábbis először annyi csípést számoltam. Aztán másnap, amikor már nem voltak annyira bedagadva, láttam, hogy sok dupla-tripla csípést egynek számoltam. 😀 Szerintem életemben összesen nem csípett meg ennyi szúnyog, de a képeket elnézve megérte. Veszélyes ez a szakma. 😀
Írta: Nerpel Nikoletta/ Fotográfus/ nerpel.niki@gmail.com/ http://www.nerpelfoto.hu
Werk - A kamera két oldalán 